(BEVEZETÉS)
– Habár együtt végeztetek az egyetemen, szaktanácsadói kapcsolatotok mégis mindkettőtök számára újat hozott: Bea Gábor első alanya lett. Ám aligha csupán emiatt kérted éppen őt a közös munka bemutatására. Hogyan válik valakiből szaktanácsadó – és hogyan szánja rá magát egy tanár, hogy a segítségét kérje?
Kis Gábor: – 2014-ben, a tantárgygondozó szaktanácsadói képzés részeként terepgyakorlaton, egy kolléga segítségével kellett kipróbálnom az egész protokollt: eljárásrendet és dokumentumgyűjteményt. Így találkoztunk újra össze. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy bejuthattam az OFI által kiválogatottak körébe, ugyanis közel húszesztendei tanítás és pedagógusi szakvizsgák után az, hogy átadhatom a tapasztalataimat, támaszként odaállhatok valaki mellé abban a fölkészülési folyamatban, amit jogszabály ír elő a számára a pedagógus II minősítés megszerzéséhez – mindez újabb kihívásnak ígérkezett tanári pályámon. A pedagógusnak nagyon tudatosan kell készülnie erre a folyamatra, és ebben nagy segítségére lehet a szaktanácsadás.
– Nincs mit csodálkoznunk, ha az amúgy is leterhelt tanártársadalom egy része mégis újabb nyűgöt és kényszert, nem pedig fölkínált segítséget lát a szaktanácsadás rendszerében. A tanár számára örömtelivé tehető ez a közösen végigjárt út?
Szalmáné Kardos Beáta: – Ez a rendszer mind a minősítéshez, mind a portfólió-készítéshez, mind a pedagógiai-szakmai ellenőrzéshez konkrét, kézzelfogható segítséget nyújt. A pedagógus részéről igény van a visszajelzésre. Eddig az igazgatók, igazgatóhelyettesek végezték az ellenőrzést. Egy külső szakember sok új szempontot láthat meg. Persze fontos tényező a szaktanácsadó személyisége. Gábor személyiség-központúan, egyenrangú félként kezelt minket. Elsősorban a segítségadást tekintette a feladatának, nem azt, hogy megtalálja a hibákat a tanórákban. Márpedig sok pedagógus éppen ettől fél. Egy jó szaktanácsadó tudja, hogy a pedagógusnak mennyire szükséges a pozitív megerősítés. Kivált, ha az illető pedagógus hivatásnak, nem csupán szakmának éli meg a pályát. Ez esetben pedig ezt is tudnia kell: az intézmény akkor fejlődik, ha a tagjai fejlődnek. Ebben egy külső szaktanácsadó nagy hozzáadott értéket képviselhet.
K.G.: – Bea kimondta a kulcsfogalmat: a szaktanácsadó nem ellenőriz, nem minősít, nem hibát keres, nem retorziót foganatosít, hanem megállapításokat tesz, támogató-fejlesztő javaslatokat fogalmaz meg, ezáltal pedig minőségnövelő funkciót tölt be. Beával óriási szerencsém volt: kevés ennyire nyitott személyiséggel találkoztam a pályán. Gyakran kell megküzdenem azért, hogy áttörjem a kezdeti ellenállást a tanfelügyeleti ellenőrzés és a pedagógusminősítés egészével kapcsolatosan. El kell fogadtatni a kollégákkal, hogy tudatosan kell készülniük az eddig elvégzett szakmai munka rendszerezésére egy adott sablon alapján, amelynek középpontjában a kompetenciaterületek állnak. Ami nem jelenti azt, amitől a meglátogatott kollégák jó része fél, hogy egy központilag kidolgozott protokoll alapján egy sabloneljárásban volnának kénytelenek részt venni, amiben elvesznének a személyes helyzetek és körülmények, és amely így nem a személyes kérdésekre adna választ, nem a speciális igényekhez nyújtana támogatást. Szerencsére ez a rendszer nem így működik.
– Meg meri fogalmazni egyáltalán a pedagógus a saját kérdéseit egy kívülálló jelenlétében?
Sz.K.B. – Jórészt ezt a szaktanácsadó személyisége dönti el. Körbekérdeztem a kollégáimat, és a tapasztalatok sokfélék. Van, aki csakugyan nyűgként élte meg, hogy a szaktanácsadó fogadását sok adminisztráció előzi meg: óravázlatok és egy sor egyéb dokumentum elkészítése. Szerencsém volt, mivel a feltöltött portfólióm révén a dokumentumain nagy része rendelkezésre állt. Bennem a közösen kidolgozott pedagógus szakmai fejlődési terv (PSZFT) erősítette meg azt a korábbi szándékot, hogy részt vegyek interaktív fejlesztési anyagok készítését segítő, a digitális kompetenciát fejlesztő továbbképzésen. Annak hatására, hogy bennem mindez tudatosult, már jelentkeztem is a Korszerű matematika korszerű módszerekkel című, a matematikaoktatást segítő továbbképzésre. Eddig is készítettem interaktív tananyagokat, de ha ehhez külső szakmai segítséget is kaphatok, az a munkám hatékonyságában jelentkezik. A jó szaktanácsadás megmutatja a pedagógusnak, hogy merre tud fejlődni. Tetszett, hogy Gábor rám bízta a választást, a nyolc pedagógus kompetencia közül melyikkel foglalkozzunk. A döntési lehetőségek is elősegíthetik, hogy a szaktanácsadóban egyenrangú partnert lássunk, ne bírálót. Ez a helyzet hozzászoktatja az embert mindahhoz, ami a minősítés és a tanfelügyelet során rá vár. Beszéltem olyan kollégával, akinek épp a szaktanácsadó ottjártakor egészen másképp sikerült a tanórája, mint ahogy azt megtervezte. Ebben a szituációban az adott szaktanácsadó megerősítette, hogy nagyon helyesen döntött, amikor eltért a tervezettől, és például csoportmunka helyett egyéni foglalkozást választott. A pedagógus számára nagyon fontos a tudat, hogy a szaktanácsadó ugyanazokkal a problémákkal szembesül a mindennapokban, mint ő. Ugyanazt a tantárgyat tanítjuk, ugyanabban az intézménytípusban, és szeretünk tanítani. Sok alaptalan aggodalom foszlana szét, ha a kollégák jó része nem a minősítés és a tanfelügyelet összefüggésében látná a szaktanácsadást, hanem pedagógiai-szakmai szolgáltatásként tekintenének rá. Aki egyre jobb tanár szeretne lenni, annak az is pozitívum, ha időnként segítő jellegű kiigazítást kap.
K.G.: – Csakis gyakorló tanárból válhat hiteles szaktanácsadó. A másik fontos dolog, hogy ha jól alkalmazzuk az eljárást, úgy valóban személyre szabott fejlődési ívet tudunk kijelölni. Ha a protokollnak megfelelően működünk együtt a bemutatkozástól fogva – tisztázzuk például, hogy milyen segítséget vár a pedagógus, közösen jelöljük ki az óra megfigyelési szempontjait, és az óralátogatást követő megbeszélés is a pedagógus kolléga reflektív értékelésén alapul. Azt, hogy 10-12 percben elemezni tudja a saját tanóráját, mindenkinek meg kell tanulnia. Ám ha rendelkezésére állnak a megfelelő szakmai szempontok és képes folyamatában látni a tanóra egészét, azt is meg tudja indokolni, ha például változtatnia kellett az óra szerkezetén, mint az imént említett esetben, azaz rugalmasan reagált a tanulócsoport aktuális fizikai-pszichikai állapotára. A szaktanácsadó pedig ilyenkor is szigorúan a kiválasztott kompetenciákra fókuszál, nem egészében elemzi az órát. Soha sem minősít, és a saját megoldásaival sem hozakodik elő. Látottakról beszél és arról, hogy ezek számára miként értelmezhetők. Ezek alapján javaslatokat, ötleteket, módszereket, alternatív megoldásokat kínál föl kipróbálásra. Föltarisznyázza a pedagógust néhány lehetőséggel, de a döntés joga a pedagógusnál marad. A fejlődési tervben pedig nevesítjük a javasolt fejlődési területeket. Ezeknek valóra váltása azonban nagyon sokféle lehet a továbbképzéstől a hospitáláson át az önképzésig.
– Miként kerüli el a rendszer annak csapdáját, hogy a résztvevőket mintegy kézi vezérléssel egyformára faragja, vagy legalábbis a szaktanácsadó képére formálja?
K.G.: – A tanár egyéniségét nem lehet megszüntetni! Az megjelenik a tanóra hangulatában, ritmusában, a diákokkal való kommunikációban. A mi figyelmünk arra irányul, hogy az óra folyamatában mind a nyolc tanári kompetenciaterület az elvárt szinten jelenjék meg.
– Tekintsük életközelből: nyújt-e választ a szaktanácsadás az olyasféle gondokra, mint kiégés, elfásulás? Léteznek-e a pedagógusi pályán törvényszerűen felbukkanó kátyúk, amelyek kezelésére módot kínál a szaktanácsadói rendszer?
Sz.K.B.: – Az élethez való viszony, a beállítódás a döntő. Az, hogy a tanár szeret-e a gyerekek között mozogni, vagy csak a nyugdíjig előtte álló éveket számolgatja. Aki úgy érzi, hogy megfiatalodik a diákok között, hogy a saját tanítványai tanítványává válik a mindennapokban, annak ez a pálya nagyon sok örömet tartogat.
K.G.: – A szakmai fejlődés, a megújulás igényét nem is lehetne egy törvényi szabályozóval kikényszeríteni. Ha pedig ez az igény nem jelentkezik látványosan, ezt az intézményvezetőnek kell fölismernie. Az úgynevezett burn out prevenció egy beavatkozási pontot jelent, aminek egyik eleme lehet, ha szaktanácsadót hívunk a kolléga mellé.
– Nem szerencsés, ha a tanár autoriter egyéniség, tévedhetetlennek tartja magát. Azáltal, hogy a tanárt egy kölcsönös önreflexió folyamatába vonja be, szaktanácsadás változtathat ezen a káros attitűdön?
Sz.K.B. – Abban segíthet, hogy a tanár el tudja ismerni, hogy neki is lehetnek hibái. A pedagógus legyen hiteles, merjen a gyerek elé állni a helyesbítéssel. Fontos, hogy az adott feladat megoldása jó legyen, mi pedig hozzá tudjuk segíteni a diákot az érettségi minél sikeresebb letételéhez.
K.G.: – A pedagógus-szaktanácsadó viszonylatában a mellérendelő viszony garantálja azt, hogy sohasem vita, hanem megbeszélés és érdemi párbeszéd menjen végbe. A szaktanácsadó legnagyobb sikere, ha visszahívják abba az intézménybe, ahol korábban megfordult. A rendszer maga is tartalmazza az úgynevezett visszatérő látogatást, amely módot ad arra, hogy lemérjük, történt-e érdemi előrelépés a fejlődésre javasolt területeken.
– Közös szakmátok, a matematika szerencsés példa abból a szempontból, hogy az ismeretanyaga nemigen változott azóta, hogy elvégeztétek az egyetemet. Milyen új ismeretekre világíthat rá egy friss szemléletű szaktanácsadás egy régóta tanító pedagógus esetében?
K.G. – A friss diplomás pedagógus ismeri az olyan klasszikus óravezetési módszereket, mint például a frontális osztálymunka, a kérdve kifejtő módszer vagy a szemléltetés. Időközben azonban megjelentek például a tanulói együttműködést támogató munkaformák. Hatalmas robbanást és motivációs lehetőséget jelentett az informatikai eszközök tömeges megjelenése az oktatásban. Mindez komoly felkészülést jelentett és jelent a pedagógusnak. A legújabb kulcsszó a reflektív szemlélet: minden egyes tevékenységemet illesse visszacsatolás, elemezzem a terv és a megvalósítás viszonyát, és ebből olyan következtetéseket vonjak le, amelyek a fejlődés irányába viszik az oktatás folyamatát. Hiszen az egész eljárás végső lényege, hogy eredményesebbé tegye a tanítás-tanulás folyamatát.
Sz. K. B. –Nálunk, az Eötvös József Gimnáziumban évente több alkalommal nyílik lehetőség a kollégák tanórájának látogatására, például a két kistérségi továbbképzési napon. A szaktanácsadás segíthet abban, hogy a tanórák látogatását más szemmel nézzük, más szempontokat is vizsgálva, a nyolc pedagógus kompetencia szemléletében. A munkaközösségünk öt órát vállal bemutató órák tartására. Tapasztalatom szerint a kollégák többsége a kötelező három óránál többször is részt vesz az óralátogatásokon, mivel ez új ötletet, átvehető módszert adhat. Saját osztályunk látogatása során a tanulókat új oldalukról ismerhetjük meg, segítséget adhat a diákok egyéni fejlesztéséhez, a közösségfejlesztéshez. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyerekért történik mindaz, amiről beszélünk. Azért választottuk ezt a hivatást, hogy a tudásunkat minél hatékonyabban és élményszerűbben adjuk át a diákoknak. Ha ebben az a változatos munkaformák, a digitális tananyagok, a feladatbankok használata, az új módszerek minél magasabb szintű elsajátítása segíthet, akkor szükséges megismerni azokat.
– Mekkora idő- illetve energiabefektetés volt végigcsinálni a folyamatot?
Sz. K. B. –Legtöbb időt igényelt az óratervek elkészítése, mindehhez járult egy sor adminisztrációs feladat, méghozzá érettségi időszakban.
- G. – Tegyük azonban hozzá megnyugtatásképpen, hogy egy gyakorlott tanár már nem készít részletes óraterveket a napi hat-hét órájához, mert rutinná vált számára, hogy milyen módszerrel épít föl egy tanórát vagy hogyan jelöl ki egy feladatot. Az a részletesség, amelyet a minősítés elvár, épp azért nagyon hasznos, hogy mindez rutinná váljék. Ha ismeri, miből válogathat, a tanár pillanatok alatt tud választani.
– Lehetővé teszi-e a rendszer, hogy a gyakorlati tapasztalatok, visszajelzések beépüljenek a folyamatba?
K.G.: – Tapasztalatom szerint egy-egy szaktanácsadói nap olyan komoly igénybevétel a pedagógus számára, ami indokolttá tenné, hogy a munkáltatója mentesítse a pedagógust a szaktanácsadói napon minden egyéb oktató-nevelő munkája alól. A másik javaslatom, hogy jogszabályi szinten integrálják a minősítés folyamatába a szaktanácsadás igénybevételét. Kötelezővé tenném minden pedagógus számára, mielőtt bármelyik ellenőrzési tervbe jelentkezne. Ez esetben már túl lenne egy önértékelési eljáráson, és volna valamilyen képe arról, hogy mire is vállalkozik, ha egy minősítési vagy tanfelügyeleti eljárás előtt áll. Reálisan látná, hol tart a nyolc kompetencia vonatkozásában.
Sz.K.B.: – Jó ötletnek tartom a kötelező szaktanácsadást azon kollégák részére, akik minősítés előtt állnak, sikeresebbé tenné a pedagógus részvételét a minősítési eljárásban. A szaktanácsadó abban is hatékony segítséget nyújt, hogy mit és hogyan dokumentáljon az ember a felkészülés, a portfólió készítése során. A szaktanácsadó megerősít abban, amit jól csinálunk. Ez pedig eloszlat egy sor bizonytalanságot.
– Közös munkátok érzékeltetésére melyik képet választanátok az alábbiak közül: a szaktanácsadó előbbre jár ugyanazon az úton, vagy együtt járják az utat a pedagógussal?
Sz.K.B. – Mind a kettő.
K.G. – Egy picit igen. Viszont az a felelőssége, hogy vigye magával a kollégát. Közösen haladnak a pedagógus útján.